Szent István-park, háború
Mikor a parkra rávetül az éj,
együtt nyugszik le játék és veszély.
Zsendül a reggel és a fény vele,
lassan leér az álmok ideje.
A fiú öklöz, modellt áll a lány,
kutya futkos egy röplabda után.
Az éter férfihangja nem ereszt.
„Légiveszély. Budapest. Budapest.”
A pincemélybe süllyed a tüdő.
A park üres. Lezárja az idő.
És felnyúlnak a fákig a füvek.
Feltámadásra kész az évtized.
Gyerekzsivaj, vízcsobogás, zene,
ifjúságunk nem várt üzenete.
Megidézi a veszélyt a határ,
csak a biztonság, ami messze jár.
És közelében fészkel a pokol.
Kígyót tapos a Wallenberg-szobor.
(Megjelent az Alföld 2025/3-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Tóth Kinga vizuális költeménye.)
Hozzászólások